A negatív stressz leggyakrabban annak a jele, hogy nem azt a mindennapokat éljük, amit szeretnénk vagyis fejben kalandozunk, különböző belső párbeszédeket folytatunk és nem ott vagyunk, ahol lenni szeretnénk. A stressz tünetei és hatása gyakran figyelmeztet bennünket arra, hogy valami nincs összhangban a vágyainkkal vagy céljainkkal. Ha pedig a mindennapi stressz hosszú távon enyhül, az annak jele, hogy változás történt a gondolkodásunkban és az életünkben is.
Maga a stressz szó nyomást, feszültséget jelent. Sokan nem tudják, hogy ennek a szónak a megalkotása és a mögöttes lévő folyamatok feltárása egy osztrák–magyar származású kutatóhoz, Selye János nevéhez kötődik, aki a stressz kutatójaként szerzett világhírnevet.
Nem azért kötik a nevéhez, mert feltalálta a stresszt, hisz az már előtte is létezett, igaz más életformában élték meg az emberek, mint napjainkban. Azért kötik a nevéhez, mert addig nem volt rá kifejezés, fogalom; nem nevezték nevén a jelenséget és nem összegezték kutatásokban a működését és hatásait.
Az ő kutatásai és a modern kutatások is alátámasztják, hogy a stressz az élet elkerülhetetlen része, és bizonyos mértékben szükséges is a fejlődésünkhöz.
Azt is megállapították, hogy nem minden stressz káros. A pozitívan megélt stressz, amit úgy neveznek eustressz, serkenti a fejlődésünket és teljesítményünket, amíg a distressz – a túlzott vagy negatívan megélt stressz – károsan hat testi és lelki egészségünkre.
Így Selye János és a modern kutatások alapján a két fajta stressz megélésének köszönhetően nincs stresszmentes élet, mert a fejlődésünk része. Bármennyire is szeretne valaki stresszmentes életet élni, nem igazán fog sikerülni neki. Így marad a tudatos stresszkezelés. Ennek ellenére, ha valaki a stresszmentes életet szeretné elérni és ehhez tűz ki célokat illúziókba kergeti saját magát.
Úgy vélem, a reális megközelítés az, hogy sokkal több eustresszt szeretnék megélni, mint distresszt és ennek tudatában is vagyunk. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy mindennapjainkat egyre kiegyensúlyozottabban szeretnénk megélni.
Mikor élhetünk meg negatív stresszt?
- Ha túl nagy a követelmény: például, amikor folyamatosan új feladatokat kapunk, és úgy érezzük, nem tudunk lépést tartani.
- Ha túl hosszú ideig tart a megterhelés: például, ha heteken át napi 12 órát dolgozunk.
- Ha nincs elég időnk regenerálódni: például, ha egyik értekezlet követi a másikat, és nincs időnk szünetet tartani.
- Ha nincs megfelelő támogatás vagy eszköz a megküzdéshez: például, ha egy projekt megvalósításához nem kapunk segítséget vagy erőforrásokat.
- Ha az eseményt kontrollálhatatlannak érezzük: például, amikor a munkahelyi döntéseket a fejünk felett hozzák meg, és nincs beleszólásunk.
- Ha az adott helyzetben tehetetlennek érezzük magunkat: például, ha folyamatosan kritikát kapunk, de nem tudjuk, hogyan javítsunk rajta.
- Ha úgy érezzük, hogy a párunk nem figyel ránk eléggé, például, amikor fontos számunkra egy beszélgetés, de ő nem mutat érdeklődést, vagy elzárkózik.
- Ha folyamatosan azt érezzük, hogy elakadtunk a céljaink elérésében, például, ha éveken át keményen dolgozunk egy álom megvalósításán, de nem látjuk az eredményeket, és emiatt frusztráltak vagyunk.
- Ha azt érezzük, hogy soha nincs elég időnk elvégezni a feladatainkat, például amikor határidők közelednek, de túl sok tennivaló vár még ránk, és emiatt időnyomás alatt vagyunk.
Lehetne sorolni a különböző élethelyzeteket, amik a negatív stressz hatásait, tüneteit eredményezik. Összességében elmondható, hogy akkor élünk meg stresszt, amikor egy helyzetet túlterhelőnek, kontrollálhatatlannak, vagy a megküzdési képességeinket meghaladónak érzékeljük vagy nem azt éljük, amit szeretnénk.
Például függünk másoktól, helyzetektől saját gondolataink kattogásától, amiben állandóan a függetlenséget keressük, de nem tudjuk elérni, aminek hatására sokszor tehetetlenséget érzünk és stresszt élünk meg miatta.
- Szabad vagyok-e vagy nem.
- Mennyire kell függnöm másoktól.
- A szabadság meg nem élése miatt nem tudok megnyilvánulni, kibontakozni és azt az életet élni, amit szeretnék.
- Akadályozottnak érezzük magunkat amitől agresszívek leszünk, amit legtöbbször elfolytunk magunkban.
Elmondható az is, hogy a stressz mögött kettősség rejtőzik, a kételyeinkből és a félelmeinkből adódóan. Kimozdulunk az egység és az egyensúly állapotából, szétesünk. Már nem az összképet látjuk a múlt, a jelen és a jövő tér-idő valóságában. Vagyis a probléma lényege a tudás hiánya, az információ hiánya.
Régen a stressz nem volt ennyire erős, mert ma a sokaság és a gyorsaság világát éljük. Mindent egyszerre, azonnal akarunk, de már tegnapra. Állandóan sok dolgot akarunk egyszerre csinálni, ami szétszórja a tudatunkat. Ráadásul mindezt sietve, gyorsan akarjuk elvégezni, mivel az idő szüntelenül ketyeg, és rohanni kell.
Amíg testünk a jelenben tevékenykedik, addig a tudatunk már elkalandozott a múlt vagy a jövő illúziójában és nem vagyunk jelen. Érdemes a két tényezőt – a sokaságot és a gyorsaságot – megtanulni kezelni és gyakorolni az önbizalom erősítését.
Hogyan kezelhetjük a stresszt?
Selye János a stressznek három fázisát különböztette meg. Így ahhoz, hogy a stresszt kezelni tudjuk, érdemes megérteni, hogyan működik, valamint hogyan tudjuk felismerni magunkban éppen melyik fázisát tapasztaljuk a saját bőrünkön.
A stresszkezelés és a stressz három fázisáról itt tudsz bővebben olvasni.